A kereskedelmi forgalomban nem elérhető művek esetében sem kell már mindenre ráütni a “szerzői jog nem engedi” cimkét, ha azokat sokszorosítani szeretnénk. Ennek részleteit bontja ki a szerzői jogi törvény módosítását elemző cikksorozatunk harmadik része.
A korábbi írásunkban már említett CDSM irányelv egy új jogi rezsim bevezetésére kötelezte a nemzeti jogalkotókat a kereskedelmi forgalomban nem elérhető művek (out of commerce, OOC) felhasználásának könnyítése érdekében. Mielőtt azonban rátérnék az érintett könnyítésekre, fontos tisztázni, hogy mi számít OOC műnek.
Azokat a műveket kell kereskedelmi forgalomban nem elérhetőnek tekinteni, melyek esetében az adott helyzetben általában elvárható gondossággal végzett kutatás után vélelmezhető, hogy a szokásos kereskedelmi csatornákon keresztül a nyilvánosság nem tud hozzájuk férni. Nem számít ebben a fogalmi rendszerben szokásos kereskedelmi csatornának az antikváriumok és hasonló szolgáltatók kínálata, hanem csak és kizárólag a szűk értelemben vett kiadói, bolti forgalmazást tekinthetjük annak.
A mű változatait egységként kell kezelni, azaz ha például elérhető a kereskedelmi forgalomban egy mű 10. kiadása, akkor az 1‒9. kiadás sem tekinthető OOC műnek, még akkor sem, ha a 10. kiadás digitális megjelenés, míg a korábbiak nyomtatottak.
Mindeközben az átdolgozásokra (mint a változatok sajátos kategóriájára) ez az egységes kezelés nem vonatkozik. Így a más nyelven vagy hangoskönyvként kiadott mű elválik a rezsim szempontjából az eredeti változattól, külön vizsgálandó entitásnak, műnek minősül, és nem akadályozza meg az eredeti változat OOC művé minősítését.
Az elvárható gondosságról
Az adott helyzetben elvárható gondosság generálklauzuláris jellegű megfogalmazása szerinti kutatás természetesen igazodik a műtípushoz, annak tipikus kereskedelmi felhasználásaihoz és a kiadói gyakorlathoz is. Általában véve a régi megjelenés (különösen gyorsan avuló tudományos szakirodalmi művek esetén), az egyszeri kiadás tipikussága (pl. folyóiratok), a kereskedelemi felhasználás kivételessége (pl. magántulajdonból származó fényképgyűjtemények) utalhatnak OOC státuszra, de ennek ellenére a leegyszerűsítő vizsgálatot a gondosságra irányuló jogalkotói elvárás nem teszi lehetővé.
Könnyített vizsgálat
Annak érdekében, hogy a könyvtárakra (és általában a kulturális örökségvédelmi intézményekre) nehezedő adminisztratív terhet a jog enyhítse, lehetőség van bizonyos műtípusok esetén (ahol ez ésszerű) szúrópróbaszerűen megvizsgálni a körülményeket (pl. folyóiratok egyes számait elég ellenőrizni és nem kell az összes számot és valamennyi cikket külön-külön).
Ezen felül a törvény felállít két megdönthetetlen vélelmet, melyek szerint:
- azon művek esetén, melyek utolsó kiadása 1999. augusztus 31. előtti, nem kell vizsgálni semmit, és azok OOC műveknek minősülnek,
- másrészt azokat a műveket, melyeknek utolsó kiadása óta nem telt el 8 év, semmilyen körülmények között sem lehet OOC műveknek tekinteni.
Ez azt jelenti, hogy 2021-ben az 1999. szeptember 1-je és 2012. december 31-e között utolsó kiadást megért művek esetén kell csak tulajdonképpen a gondos kutatást lefolytatni, miáltal a könyvtár hatékonyabban tudja a kérdést tömegesen kezelni.
Így kell eljárnunk
Maga a rezsim digitalizálásra, online hozzáférhetővé tételre és esetleges fizikai hordozón történő terjesztésre ad lehetőséget a könyvtárak számára, ha az adott műtípusra van reprezentatív, közös jogkezelés (zeneművek, hangfelvételek, audiovizuális művek) és erre a közös jogkezelővel szerződést köt a könyvtár.
A szerződéskötést követően a közös jogkezelő bejelentést tesz a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál (SZTNH), amely továbbítja a felhasználásra vonatkozó információkat az Európai Unió Szellemi Tulajdon Hivatalához (European Union Intellectual Property Office, EUIPO). Az EUIPO a honlapján megjeleníti ezeket a felhasználásokat és az érintett műveket. A honlapon való megjelenítést követő 6 hónap elteltével lehet az érintett felhasználást megkezdeni, hogy a jogosultaknak elegendő idő álljon rendelkezésére a tiltakozásra.
A rezsim értelmében a jogosulti tiltakozás esetén kötelező az OOC minősítés megszüntetése, azaz nem képezi vita tárgyát, hogy a mű kereskedelmi forgalomban van vagy sem. A jogosult gondolkozhat közeljövőbeni, ismételt megjelentetésben is, ezért bármikor joga van a rezsim alól kivenni a művét.
2021. augusztus 17-én 97 db magyar intézményi bejelentésű mű látható az EUIPO OOC oldalán. Ezek egy részét az SZTNH Frecskay János Szakkönyvtára, másik részét az OSZK küldte be. Természetesen még mindegyik a 6 hónapos embargó alatt áll.
Ha nincs közös jogkezelés
Amennyiben nincs közös jogkezelés az adott műtípus tekintetében a megjelölt felhasználásokra – márpedig az irodalmi művek és szoftverek többszörözésére (digitalizálásra), nyilvánossághoz közvetítésére (online elérhetővé tételre), szoftverek átdolgozására és terjesztésére nincs –, a könyvtárak közvetlenül az SZTNH-hoz tehetik meg e bejelentésüket, és a folyamat innentől hasonló módon fut le, mint az előzőekben felvázolt esetben.
Közös jogkezelő hiányában még annyi többletkötöttség van, hogy csak a saját gyűjteményük állandó részét képező művekre terjedhet ki a felhasználás, fel kell tüntetni a szerző és a szomszédos jogi jogosult nevét, és nem kereskedelmi célú honlapon történhet csak a nyilvánossághoz közvetítés. A nem kereskedelmi célzat ellenére a könyvtár érhet el bevételt a felhasználással, de azt csak a digitalizálási és terjesztési kiadások fedezésére fordíthatja, értelemszerűen azokat meghaladó mértékű nem lehet.A könyvtár köteles az ilyen jellegű tevékenységéről nyilvántartást vezetni, magyar és angol nyelven tájékoztatást elhelyezni a honlapján a felhasználás kereteiről, részleteiről, a tiltakozás lehetőségéről és arról, hogy a felhasználás az OOC rezsim alapján történt.
Teljesíthető feltételek
Véleményünk szerint számos olyan nehézség felszámolására lehetőséget ad ez az új szabályozási modell, amely korábban bénítólag hatott a könyvtári digitalizációra és a gyakorlat tipikusan a „szerzői jog nem engedi” címkével látta el. Eközben a jogi megfeleléshez szükséges adminisztrációs teher (szemben a 2014-ben bevezetett árva mű rezsimmel) egyáltalán nem tűnik megugorhatatlan lécnek, főleg ha nagyobb könyvtárak – akár összefogásban is – kijárják az utat, bejáratják a gyakorlatot és (szerzői jogi, szervezési ismereti) tanácsadással az egész könyvtári rendszer rendelkezésére állnak.
A cikk szerzői:
Dr. Aczél-Partos Adrienn – könyvtárvezető, PPKE JÁK Könyvtára
Dr. Füzes Barnabás – stratégiai és innovációs főigazgató-helyettes, PTE EKTK
Kép: by Inactive_account_ID_249 from Pixabay
